"Egy férfi hívot pár napja, hogy másnak foglalt helyet. A mai naptól előítéletes vagyok az ilyen dolgokkal. A tapasztalataim szerint ezek nem mennek simán. A férfinak megadtam a pontos helyet: Bp., Radnóti utca és a Carl Lutz rkp találkozása. Ha a Westend felől jön, akkor a Duna irányába. A férfi nyugtázta a dolgot, amit én úgy vettem, hogy megértette a dolgot. 15.00-kor volt az indulás. 14.15-kor kaptam egy másik telefonszámról egy hívást, hogy utaznának velem és itt vannak a kiadó irodák feliratos épületnél. Kérdeztem, hogy miben tudok segíteni. A telefonáló nő elmondta, hogy részükre foglalták a helyet. Megadtam neki is a pontos helyet és mondtam, hogy kb. fél óra múlva ott vagyok és akkor hívom őket. Leértem a rakpartra és hívtam is őket. Akárhogy magyaráztam a pontos helyzetemet, nem értették meg. Az utas nehezen tudott járni. Mondtam, hogy a Radnóti utca és a rakpart találkozásánál lejön a lépcsőn és ott vagyok kb. ötödik kocsi. Össze-vissza beszéltek, hogy merre járnak én sem tudtam belőni, hogy tőlük merre lehetek. Mondtam, hogy a Margit-hídtól jöjjenek északra a pesti oldalon. Már itt nagy gond volt, mert fogalmuk sem volt merre van észak. Mondom amerre Szlovákia, itt újabb gond, mert gőzük sem volt, merre van Szlovákia. Mondom a Margitsziget déli csücskénél lévő hídtól vagyok 200-300 méterre északra. A nő mindenáron meg akarta nekem magyarázni, hogy a Margitsziget déli csücskénél az Árpád híd van. Mondom szerintem nem, mert reggel kiraktam az egyik utast ott és GPS-sel jöttem, illetve az útitárs sem tiltakozott, hogy nem a Margit-hídnál tettem ki. Felnyújtottam a kezem, jeleztem nekik, hogy egy felnyújtott kezű embert keressenek. Keresték, de nem találták meg. Jó pár percig integettem a kezemmel, de kifutott a vér belőle. Ekkor érkezett egy másik utas, ő azt hitte, hogy neki intek. :-) A nő telefonhívását közben megszakítottam, mert nem voltam kiváncsi arra, hogy menet közben egymással mit csevegnek. Persze két másodperc múlva ismét hívott, hogy merre vagyok. Mondtam ismét, egy zöld busz volt most már a közös tájékozódási pont és lassan oda is értek. Jeleztem, hogy a telefont le fogom rakni, mert más is akar majd velem beszélni. Amikor odaértek, az egyik nő kérdőre vont, hogy hogy volt ez leegyeztetve. A másik nő is odaért, ő utazott. Ő is kérdőre vont, hogy hogy volt ez leegyeztetve, ők nem földrajztanárok, hogy tudják merre van észak. :-D Mondtam, hogy én egy férfival egyeztettem a dolgot, ő megértette, a többi nem az én dolgom. Persze mondták tovább a mantrát, hogy ők nem földrajztanárok és úgy érzik magukat a környéken mint a vidékiek. Itt már kezdte az agyam egy kicsit ledobni a láncot és mondtam, hogy nem taxis vagyok. Ha akar velem utazni, akkor itt a lehetőség, ha nem akkor, nem. Az utazó nő még csak elnézést sem kért, hanem fogta magát és kérdés nélkül beült az anyósülésre. Semmi, hogy kérem hová ülhetek vagy beülhetek-e. A kísérő nő tovább folytatta a párbeszédünket, hogy miért nem a Népligetnél parkolok. Mondtam, hogy ha a Radnóti utcába van dolgom, akkor had parkoljak már a közelben a rakparton. Erre ő kérdezte, hogy akkor mindig innen indulok. Mondom, ha a Radnóti utcában van a dolgom, akkor igen. Valamiért nem akarták elfogadni a választ és a tényeket.
Kiskunfélegyházán kiraktam az utazó nőt az egyik T betűs hipermarketnál , mondtam, hogy nem megyek be a városba. Ez a végállomás, ezek után nem volt kedvem számára megfelelő címen kirakni. Persze még jött tőle egy kérdés, hogy akkor ez a déli T.... hipermarket. Jeleztem, hogy nem tudom, nem vagyok járatos a városban, de azt kellett volna mondanom, hogy nem vagyok én földrajztanár.
Nem ajánlom és tiltom is a felhasználót."
15. Sept. 2018.
(4.8)
Send a message
English
Deutsch
Slovenčina
