"Sajnos olyan negatív élményben volt részem, ami miatt remélhetően sosem fogok többet busszal utazni, mivel a 70 évem alatt sosem tapasztaltam ilyen viselkedést. Szedlák Lászlóval a hirdetésben leírtakat megbeszéltük, átküldtem neki a honnan – hovát, hogy megtervezhessenek valami kört.
Szombaton d.e. visszahívott, és jelezte, hogy a kollégája – akiről azt feltételeztem, hogy szintén a Sioexpres alkalmazottja - reggel 6 -órára a lakásomnál lesz, és előtte negyed órával hívni fog, mondtam, hogy szuper, mivel a lagzi miatt, valamikor hajnalban fekszem csak le, ezért minden plusz időnek örülök. De... nem így történt!
Még ma is, sajnos ennek az utazásnak a hatása alatt állok! Mert..
Senki sem tájékoztatott arról, hogy egy másik cég - A CSÁKI BUSZ – fog Münchenbe vinni, sem arról, hogy azok eltérhetnek – mínusz 1 órával, az indulás időpontjától!!!
Így a reggel 6-óra helyetti hívás….. hajnal 4:55 -ös ébresztő hívás let… ami annyira megijesztett, hogy rosszul lettem - sírógörcsöt kaptam, mozdulni sem tudtam, mivel csak 5 percem volt elkészülni.
Sajnos a sofőr még nálam is idegesebb volt, mivel akkor ért vissza Németországból, és nagyon vitte volna a kocsit.. az Ő váltójának miközben felvette neki a 3 férfi utasát és engem. A kérdéseimre és neheztelő szavaimra, ellenségesen válaszolt, és nem akart elvinni sem, csak ha megnyugszom, ami sajnos nem sikerült, mivel nem kaptam megnyugtató választ a történtekre. Kijelentette, hogy a váltójának jelezni fogja, hogy vigyen vissza, mert Ők nem tudnak ilyen hisztis utassal vezetni. Semmit sem értettem, nem értettem miért nem magyarázza el a velem szembeni ellenséges viselkedésének az okát, ezért magamban kerestem a választ, hogy mit követhettem el, miért ellenséges velem ez a sofőr, de ettől még rosszabbul éreztem magam. Mondtam rendben, vigyen is vissza, Én sem bízom az életemet olyan sofőrökre, akik elfogadható magyarázat helyett, letámadják az fizető utasukat. Ekkor felhívta Lacit, aki bocsánatot kért tőlem a történtekér, és sikerült megnyugtatnia azzal, hogy előre ülhetek, és ott az ülést megdöntve enyhíteni tudom majd a Lumbágós fájdalmaimat. Közben megtörtént az új sofőr- csere, aki már az induláskor rám-parancsolt, hogy húzzam vissza a cipőmet, és tegyem le a lábam a padlóra. Nem értettem, és mondtam, hogy olyan fájdalmaim vannak, amit csak törökülésben ülve tudok enyhíteni, nem érdekelte, és továbbra is hajtogatta, hogy azonnal húzzam vissza a cipóm. Erre nem voltam hajlandó, ezt meg is mondtam Neki, és - amikor már nagyon fájt a derekam - a lábamat is feltettem időnként.
A 13 -órás utazásom alatt – azon túl, hogy az útvonaltervező állandóan azt mondta, hogy túllépte a megengedett sebességet, a sofőr azt hajtogatta, ez a kocsi az otthona, ne tegyem fel az ülésre a lábamat.
Én, az otthonomban, mindenkinek kivétel nélkül megengedem, a vendégeim is, hogy úgy üljenek, ahogy számukra az kényelmes.
A cégemnél, - ÁMOR-bár - mindent megtettem, hogy a vendégeim, a lehető legjobban érezzék magukat, úgy ültek ahogy neki jólesik.
Szomorú vagyok, hogy néhányan…Az OSZKÁR – utaztatók közül, nem az ügyfélért és annak kényelméért vannak és dolgoznak."
11. Jul. 2022.
React to feedback: "Az, hogy melyik céggel szeretnék együtt dolgozni, az legyen a saját döntésem.
A reggeli sofőr kizárt, hogy elötte jött volna meg Németországból, a költészetnek is van határa.
Reggeli pánikszerű rohamával kezdtünk, a sofőr vissza is ment az ön fiához, férjéhez, hogy nézzék meg önt, mert nem szívessen vinnénk el így, ebben az állapotban. Majd fél óra nyugtatgatás után (addig állt a busz), sikerült végre elindulni, már 6 óra után jócskán. Ha ön 6kor tudott volna beszállni, akkor megvártuk volna, ahogy azt amúgy is tettük, ez el is lett mondva. Persze ön nem tudott hátul ülni, előre ültettük, mert azt kívánta. Én és a sofőrök ettől többet tenni nem tudtunk volna utólag sem.
Önnek egy betegszállítóval kellett volna utazni, mivel nagyon jól tudta, hogy milyen egészségügyi problémái vannak, és abból adódóan milyen fájdalmai. Ezt nem nekem utaztatónak kell felmérni, hanem önnek, aki érzi amit érez. Az útitársaival összeveszett, öntől a hátul űlők beülni nem tudtak, mert az első ülést hanyatt döntötte. Ön észre sem vette saját magát. Akik átszálltak hozzám, ők mind nevetség tárgyaként ítélték meg önt. Arról beszélt az utasoknak, hogy ön valaha öngyilkos akart lenni, és had ne soroljam azokat a dolgokat, amire nen kiváncsi a nagyvilág. Ön teljes mértékben alkalmatlan társas utazásra, kérem többet ne tegye. Az ámorbár minősíthetetlen hely volt mindig is.
Én más autójában nem teszem fel a lábam, ön se tegye, mert kúltúrálatlanság. Ön gondolom dícsérte a vendégét aki a konyha asztalra vagy a pultra feltette a lábát. Az autók 127km/órára vannak korlátozva, sebességtúllépés az autópályán maximum a terelésben lehetséges, amíg a sor le nem lassul elöttünk. De gyanúsan az ön 13 órás utazási ideje, és a gyorshajtás abszolut üti egymást, nem is tudja már, hogy mit költsön, amiből negatív sülhetne ki. Ön pedig menet közben a Bécsi emelkedőn kinyitja az ajtót? Ez normális cselekedet?
És boldog, hogy ezt most ide írta, fél óránként 3x elolvassa a jövőben, de összességében egy negatív gondolatot sem írt, csak saját magáról állított fel egy bizonyítványt ide. Ezt külön köszönöm!
Vissza lehet nézni az értékeléseket, ha ennyire rossz cég lennék, nem lenne egyedül. De sajnos egyedül van. 70 évét tisztelve, kérem tartson magában önvizsgálatot."
(5)
Send a message
English
Slovenčina
