React to feedback: ""Kedves" K. Zsuzsanna! Nagyon megörültem, amikor elolvashattam az ön, rólam szóló értékelését, mert a személyes találkozásunk után azt gondoltam, hogy rosszul ítéltem meg önt, de szerencsére tévedtem. De a különbség kettőnk közt abban is megnyilvánul, hogy a történteket próbáltam annak a napnak az eseményei tükrében nézni és nem a kialakult helyzet alapján értékelni önt és az utazás részleteit. De ebben is tévedtem! Nagyon sajnálom, hogy önben ez az utazás olyan mély nyomot hagyott és olyan megrázkódtatás érte ezzel kapcsolatban, hogy a 2014. 12. 04-én történt utazásunkat csak 2015. 01. 06-án tudta értékelni. Gondolom kellett hozzá egy hónap és nem egy szakember segítsége, hogy feldolgozza a történteket és ismételten rá merjen klikkelni a nevemre az Oszkár rendszerében. Gondolom abban is kapott segítséget hogy így egy hónap távlatából vissza tudjon emlékezzen a pontos részletekre. Azért leírom önnek és mindenki másnak aki veszi a fáradtságot hogy elolvassa ezt, szerintem hogyan történt az a nap.
Az indulás előtt fél órával derült ki, hogy elromlott az autóm. Én ahelyett, hogy lemondtam volna a meghirdetett utat, kölcsönöztem egy Tolyota Hiace kisbuszt, amely egyébként 9 személyes volt és szélesebb az utastere mint az én autómnak. A kényelmetlen utazásra csak ön és a másik "kedves" utastársa panaszkodott, pedig amíg az autóm szervízben volt többen is utaztak velem azzal az "kényelmetlen, ósdi kisbusszal". A többlet fogyasztást és az újonnan váltott autópálya matricát, most ne soroljuk ide mert ez önt nem érinti, ugyanis a meghirdetett önre eső útiköltség hozzájárulást is ön szó vagy indoklás nélkül önkényesen megállapította és mint kiderült túl is fizette. Az utazáskor a kocsiban velünk utazók nem oszkáros utasok voltak, ez világosan látszott a helyfoglaláskor is, mert csak kettő szabad helyet hirdettem a hatból. Természetesen az indulás előtt adódott problémák miatt a hirdetés módosítása már elmaradt. Amikor kiderült számomra, hogy a megbeszélt időponthoz képest késni fogok, akkor ezt ön és a másik utasom számára is azonnal, késlekedés nélkül telefonon jeleztem. Miután telefonon beszéltünk, ön is folyamatosan hívogatott telefonon, amikor a bedugult körúton araszoltam a forgalomban a beszállás helyszínére. Önnek joga volt arra az első telefonbeszélgetésünk után, amikor közöltem hogy késni fogok hogy lemondja az utat, törölje magát a járatról, de nem élt ezzel a jogával, még akkor sem amikor már világossá vált az ön számára, hogy jelentős késéssel tudunk majd elindulni részben a forgalom miatt. Az autóban utazó többi utas miatt, akikre ön is hivatkozik az értékelésében, csak 10 percet késtem volna. Amennyire én emlékszem, odasétáltam önhöz, mert nem is a pontosan leegyeztetett helyszínen várt rám, hanem egy attól távolabb parkoló hasonló színű kisbusz mellett, annak ellenére, hogy közöltem önnel többször is telefonon, hogy a forgalomban araszolok a körúton. Elnézést kértem a késés miatt, valamint azt is közöltem önnel, hogy az autóban vannak önön kívűl más utasok is, akik azért vannak itt velem, mert egy szülinapi meglepetés részeként kellett őket felhoznom Budapestre, mert a lánya ezt adta az édesanyjának születésnapi ajándékba és a közösen töltött napot és az arra szervezett programokat. Amelyekből az utolsó tíz perccel később ért véget és emiatt késve tudtam indulni a Népligethez. Ezt ön már ott sem vette jónéven és elkezdett engem kioktatni az Oszkár szabályzatából. Így utólag talán az lett volna a helyes elintézési mód szerintem, hogy amikor szembesültünk mindketten azzal, hogy ez egy olyan utazás lesz amely semmiféleképpen nem zárulhat az ön megelégedettségével, hogy ott helyben azonnal én mondom le az utat és mindenki megy a dolgára ahogyan és amivel tud, vagy akar. De ezzel én is olyan kicsinyes és bosszúálló lettem volna mint ön és ez nem az én stílusom. Én ezzel ellentétben, próbáltam mindent elkövetni annak érdekében, hogy mindenki eljusson a uticélja felé, még ha egy kicsinek éppen nem mondható késéssel is. Amikor fizetett és azonnal jelzte volna felém, hogy az utazás többi részével is fenntartásai vannak, hogy kényelmetlenül utazott, vagy bármi egyébb kifogással élt volna, akkor abban az esetben felajánlottam volna önnek, hogy nem kell fizetnie egy fillért sem. De ön ezzel nem élt, hanem egy ön számára sokkal frappánsabb megoldást választott és a 2500Ft helyett a kezembe nyomott 2000Ft-ot és várta a reakciómat, azután egy hónap múlva megírta ezt a kedvesnek éppen nem mondható negatív értékelését az utazásról. Én mindezek ellenére akkor pozitívan értékeltem önt, így a történtek után gondolom már mindenki számára nyilvánvaló, hogy csak előlegeztem önnek a bizalmat, de már nem változtatok rajta. Akkor úgy gondoltam a dolgot, de azóta önnek már sikerült átfestenie az önről alkotott képemet, most már biztosan én is másképpen fogalmaznék. További kellemes oszkározást kívánok önnek és én is bizakodom, hogy a sors többször nem keresztezi az utunkat."