"Tisztelt Hölgyem!

Előbb pár mondat a műszaki hiba jellegéről, majd pár az ön jelleméről:

- Az indulás előtti nap estéjén fékhibát jelzett a rendszer, ezért a szerelőmmel telefonon egyeztettem arról, hogy másnap reggel 8 órára vihetem az autót és a fékbetét csere 9 órára készen lesz. A magam részéről a megbeszéltek szerint jártam el, azonban amikor 9.15-kor a szerelőnél megjelentem, közölte, hogy első körben nem megfelelő fékbetétet hozott a beszállító, de hamarosan kész lesz az autó. Kényszerhelyzet alakult ki, hiszen mindez késést eredményezett, ugyanakkor inkorrekt lett volna az út lemondása is. Ez a probléma minden normális hozzáállású telekocsis utas számára még elfogadható csúszást eredményezett, hiszen kb. fél óráról volt szó, amelyet telefonon jeleztem.

- Mivel minden utasom megvárt, ez azt jelentette, hogy elfogadták a vis maior helyzet tényét. Ön természetesen közölhette volna, hogy nem vár meg, de nem így tett, sőt, mind az utazás előtt, mind az alatt elhallgatta a kifogásait. Mi több, azt sem jelezte, hogy fázik az autóban. Nem probléma, mert az ilyen jellegű utólagos kifogás nem engem minősít, hanem önt, hiszen természetesen fűtök az autóban, de több utas esetén én azt nem tudhatom, hogy ön 20 vagy 25 fokban érzi jól magát. Bízom benne, hogy azt már nem rója fel nekem, hogy decemberben hideg van és a helyzet adta hőmérsékletben kellett rám várnia egy keveset.

- Összességében ritkán írok ilyet, de véleményem szerint ön egy sunyi, gerinctelen személy, aki semmiképpen sem érett a telekocsizásra (emiatt tiltólistára is teszem önt és jelleméről tájékoztatni fogom az általam ismert sofőröket is). Mint tudja, nem csak a telekocsizás során merülhetnek fel műszaki problémák, hanem a tömegközlekedésben és akár még saját gépjárművével is. Azonban elhallgatott, majd utólag megírt értékelésével nyilvánvalóvá vált előttem, hogy önnek ezen műszaki hibából kifolyólag mérhetetlen szenvedései származtak, ezért majd kérem jelentkezzen és vissza fog tőlem kapni 2000 Ft-ot.

József"