"Eddigi Oszkározásaim legrosszabb élménye, és eddigi életem egyik legkellemetlenebb találkozása. A talákozó az én hibámból bonyolultabban lett leszervezve, mint lehetett volna, és ezt Éva körülbelül 10 percen keresztül ecsetelte az autómban ülve. Nem adtam fel, beláttam a hibámat, többször elnézést kértem, tovább folytatta a kioktatást, hogy nem így kell Oszkározni, biztos nem régóta Oszkározom, ez nem profi hozzáállás, ha máskor jót akarok magamnak így és így cselekedjem. (Leegyeztettem 2 utassal egy külvárosi találkozót, de az utolsót, a 3. személyt csak a Hungária körúton tudtam felvenni, de azért, hogy őt is elhozhassam, és ne maradjon hoppon, inkább bevállaltam, hogy arra is elmegyek. Ezt este 9 után beszéltük le, amikor már a másik két utast nem mertem zavarni. Utólag megértem, hogy hiba volt, mert így nekik többet kellett utazniuk a találkozó színhelyéig, legközelebb máshogy teszek. Ettől függetlenül percre pontosan a megbeszélt időben vettem fel Évát.) Mikor már mindenki az autóban ült néma csendben emiatt a borzalmas légkör miatt, próbáltam beszélgetést kezdeményezni, amibe mindenki bekapcsolódott kivéve Évát. Az utazás vége felé, az autópályán műszaki hiba miatt le kellett állnom. A leállósávban álltam meg, ahol ilyenkor kell, Éva erre hisztérikus állapotban dobálta ki az árokba a cuccait, mindenkit teljesen megrémítve ezzel a viselkedéssel. Azonnal segítséget hívtam, és kitettem az elakadásjelző háromszöget, mire visszaértem, a 3. utassal veszekedett azon, hogy őt máshol vettük fel, mintha Ő tehetne bármiről is. Ekkor kértem meg először határozottan Évát, hogy fejezze be ezt a viselkedést, mert nem segít, ráadásul egy ilyen helyzetben erre semmi szükség. Fél óra elteltével megsajnáltam, mert láthatóan rosszul érezte magát, tőlünk 5 méterre állt egyedül, és megkérdeztem, hogy hogyan segíthetnék neki, hogy jobban érezze magát. Erre ő azt válaszolta, hogy "ha ezt azonnal nem hagyod abba, akkor..." És itt úgy döntöttem, hogy feladom, nem foglalkozom akkor vele. Az autómentő 60-80 percen belül jött volna ki, ezért gyorsan szívességet kértem egy közel lakó ismerősömtől, aki 50 percen belül értünk jött. Az ő autójába beszállva az ismerősöm elmondása szerint Éva minősíthetetlen hangnemben utasította a sofőrt az indulásra, mikor az kedvesen rákérdezett, ki merre tart. Éva válasza az volt, hogy nem kell jópofizni, induljon már. Elköszönni nem köszönt el természetesen, feltételezem, hogy az ismerősömnek, aki a segítségünkre rohant, és mindenkit elvitt oda ahova kérte neki sem köszönte meg.
Nem illetem semmilyen jelzővel Évát, a történetet azért írtam le, hogy más láthassa akar-e ilyen élményt, vagy sem. "